Noktürn
Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 213
Noktürn
az égen bűnös angyal szárnya izzik
lassan árnyék sem marad
Anyám becsavarja a csillagokat Apám Holdat görget
foglyul ejtett zaj kaparja belülről a csöndet
készülnek titkos átváltozások
denevér cikkan árnyéka sebet karcol a falba
vérzik a vályog
*
várom az éjszakát
csillagtéglákból föl is épül
sötétség habarcsa tartja
mely itt-ott hígabb
és rácsorog bokrokra tetőkre falakra
fázom
emlékeket húzok magamra
halottakból köpönyeg
*
lehetne béke (vagy játék is) ez az éj
Holdgurítós csillag-kirakós
de nem gazdálkodtam okosan álmaimmal
beemeltem őket nappalba éjbe
és védtelen lettem
titkaim röntgenképe
mint kútba kavicsok
hullanak a napok
és minden új éjszaka
egyre mélyebb
*
kendermagos égbolt kotlik a Holdon
de nincs esély pihésedésre
hömpölygő szabad vers most a csönd
ez nem a szonettek éje minden zaklatott
a szél felhők lombok habok
korom közé keveredtek a csillagok
*
meteor egy kettő három
hullik a Mindenség tejfoga
kigombolom az ablak ingnyakát
nagyot lélegzik a szoba
és Téren és Időn keresztül
létem előtti múltam
sorsomba visszarezdül
s mint hegyes őshüllőfogazat
a sötétség húsába harap a jegenyesor
derékmagasságban köd hullámzik
és a levélfonákon hogy égre lásson
lyukat rág egy csöpp bogár
*
vadkacsa szeli ketté a tavat
Apám a töltés fölött egyensúlyozik
kalapja félrecsúszott árnyék
mellette Anyám sásról sásra lép
oly könnyű már meg sem hajlanak alatta
tanyánk lábakat növeszt
és átballag gyermekkoromba
nyár petróleumszag pörzsölt bogár zizez
kosarakról álmodik egy fűzfaág
Mindenség-csutkáról Isten csillagokat morzsol
ismét együtt a Család
(Vándorcirkusz • Magyar Napló • 2015)