Nincs nagyobb költészet
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 497
Nincs nagyobb költészet
Néhányszor már megtörtént, világgá mentem,
árva lettem, hontalan, megbántam tettem.
Csak a magány társult, az is kóbor lélek,
megölelt, így esett, hogy még mindig élek.
A csillagok nagy csendje éjszaka lázad,
ha nem dalolok égre verset vagy vágyat.
Hajnalonként meghal minden kósza álom,
tánc közben teszi ezt az utolsó bálon.
Nem tudom, mitől lett, de bölcs vagyok végre,
belelátok tisztán a dolgok mélyébe.
Érzem a lényeget, nem vakít hamis fény,
nincs nagyobb költészet a szerelemnél.