Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 300
NINCS EGYEBEM
Nincs egyebem, csak a tünet,
vér-üdvözlő lét-lendület.
Ereimben vágyak, dalok,
élni, igen, azt akarok!
Nem vicsorral, mint egy bősz kan,
megnyugvással, merthogy ősz van,
nap tüzével nyár esetén,
szerelemmel tavasz egén.
Télen pedig csók a fagynak,
zordon dolgok így olvadnak,
hiába az ördög-hideg,
mégis hévvel dobog szívem.
És kitárul, tágul egyre,
szárnyak viszik fel a hegyre,
kolonc nem fojthat meg álmot!
Megölelem a világot!