Nézőpontok
Írta: Pethes Mária
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 168
nézőpontok
1
nem vetettem senkinek játékból sem gáncsot
ha valamit tettek mások irigység helyett
büszkeség töltötte be szívem mikor kicsi volt
nem hagytam sírni a gyermekem hiába ellenezte
a szakirodalom éjszaka is mellemre vettem
régen kiismertem a jósággal kikövezett utat
de máig sem tudom miért olyan sok a kő
amiben elbotolhatok
2
már nem írok földindulásokra
nem elég tartós a glóbusz kérge
szép lassan elvándorolnak tőlem
a tárgyak az ég csillagokból előre
gyártott fejfát ácsol három h-betűvel
kezdődő lejáratott szóval
összeszegezném de szertefutnak
3
magamban élek mint messze ágazó folyó
naplementekor lángoló szenvedélyüket
elviselhetőre hűteni habjaim hangulatába
merítik kezüket a szerelmesek
napközben hullámaimon gyermekek
kövekkel kacsáznak nagyokat rikoltanak a győztesek
a magány tengere felé tartok
ahol összefutnak nagy tettek kis visszhangjai
medremben hétköznapok örvénylenek
fájó emlékek fakó plakátjai
gondolok egyet zúgóimmal elsodrom valamennyit
nem sírok értük mert akkor árvizemmel torkig lesznek
a házak megfulladnak a föld alatt alvó magvak
és az emberek szíve teleszalad kétségbeeséssel
4
megtanultam hogyan kell megrövidíteni
az árnyékom ismerem a halál cicomáktól mentes
házát tágas és nyirkos többször jártam ott
de hiába marasztalt visszavágytam a nyárba
hogy tüzébe dobhassam szelíd üzenetem
még nem száradtam ki
két túlpartom van
minden csak nézőpont kérdése