Népdalokat terem
Írta: Köves István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 248
NÉPDALOKAT TEREM
Nem csélcsap városi kalandor,
olyan maradós, lombosodó fajta.
Nem látom rajta, hogy kétség gyötörné,
bú nem feketíti, bánat nem falja,
teszi a dolgát, mintha csak történne vele,
a jelenre alig figyel, a jövő foglalkoztatja,
a hajtó, a növő, az érő, a termő –
gyökere annyi épp, mint a lombja.
Gerléket hintáz, pintyekkel táncol,
csorranó mézgát izzad a darazsaknak,
villoghat a balta éle, járőrözhet a ráspoly
a rozsdás fűrészfogak közt csiszorogva,
hajnalban anyám almafája harmattal mosakszik,
s ereszkedő pentaton dallamot terít kacagva körém.