neofita
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 213
neofita
konzervdoboz-váraim
lassan leomlanak
csörögnek az utcák is
a magamnak épített
istenek kicsúsznak
a kezeim közül
meguntam a tavalyi énem
meséit az élet utáni
fekete semmiről
tűz támad fúj a szél
és én beszélni kezdem
fájdalmaim nyelvét
kötél tekeredik nyakam köré
nem kapok levegőt
ha itt vagy kérlek
tedd érzéketlenné a szívemet
süketté a fülemet
és kösd be a szememet
de sejtjeimet keltsd életre
élezd ki magadra
hogy ne térhessek meg
csak hozzád