Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 449
Németh Erzsébet: Aggódás
Mindig velem vagy:
a leomló alkonyatban,
szörnyű gondolatforgatagban…
Ölembe hajlik a reggel:
a te homlokod,
hajamba bújik a szellő:
tétova ujjad motoz,
szemed parazsát
kezemre szórják a csillagok…
Nem tudom mekkora erő kell ahhoz,
hogy végig vigyelek az életen,
vágyaim hús-vér világában
meddig férsz majd meg édesem?
Szédülten zuhognak végig
hátamon, kezemen,
lassan elbomló testemen
a félelem gondolatai - - -