Néma monológ

Írta: Kaiser László


Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 143



Néma monológ

Nincsen senkim, senkim sincs,
nekem csak a semmi kincs,
kincsek között sem vagyok,
nem kérek és nem adok.

Magam vagyok nélkülem,
türelmetlen türelem
űz bele a holnapba,
mát akasztok tegnapra.

Múlt és jövő nem üzen,
kakas lennék jelenen,
hogy ha lenne virradat –
szemétdomb sincs ég alatt.

Nem marad meg semmi sem,
némán néz a vaksi szem,
forrón hívnak jéghegyek,
béna vagyok, úgy megyek.

Indulok és maradok,
gúzsba kötnek csillagok,
se magányom, se társam,
vágyakozva nem vártam.

Nullponton a Galaxis,
benne vagyok magam is.
Nélküled a teveled:
zigóták a végzetek.