Írta: Szolláth Mihály
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 543
Néma dal
a lassuló pillanatban
az idő képpé fagyott
minden úgy van
ahogy itt hagyott
karjába zárva
szürke törmelék
a tó hulláma
partot már nem ér
álltunk a víz fölött
már ötven év
roppant körök
bornírt regék
apám fiad vagyok
Te arcod rajtam
utánad hallgatok
e néma dalban