Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 462
Nem vigyáztuk
Reggel van. Hideg,
akár a kockakő,
szögletes, rideg.
Az ég zománca
megrepedt,
s a résen át
a szél sziszeg.
Karc csikordul
az ablakon,
a jégvirágot
kaparom.
Átnézek rajta,
elképzelem,
hogy horpadt pléhtál
a végtelen.
Egy halom csetresz *
benne a Föld.
Nem vigyáztuk,
hát összetört.
*csetresz: mosatlan, szennyes edények