Nem változik semmi
Írta: Jousse Erzsébet
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 552
Nem változik semmi
Álomittas éjszakára
derengő hajnal ásít,
egy lámpaoszlop fényénél
zümmögő légy tornászik.
Sín csikordul, álmot törve,
sikoltva veri fel hangja
a hajnali, pihegő csöndet:
a későn kelőket riasztja.
Éhes villamos tátott szájjal
nyeli a korán igyekvőket,
közömbösen indul, nem látja
az utcán szendergőket.
Egy kapualjból fény tódul,
pattogó léptek zajával
ütemet koppan az utcakő,
majd a félhomályban elhal.
A Nap lassan az égre ül,
bár nincs hozzá sok kedve,
felhőfodor mögül néz le
a járdán lépkedőkre.
Utcaseprőt játszik a szél,
(üres pléhdobozt futtat),
papír röppen, s a szemétnek
megálljt egy bokor mutat.
Koldus ébred, vackát gyűjti:
egy zsák, ennyi az „élete”!
Új nap indul, – mint a többi –
s koldulásra lendül keze.
első közlés