Nem remegek
Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 277
nem remegek
mint a borostyán úgy kúszik fel az élet a kozmosz
ősi falán és hív a reménység holdak ugatnak
s álmok hullanak el míg rám pattogzik a csend száz
hajnal mossa az árnyak kastélyában az angyal
vágyait újra fehérre de nem tud szállni ma még nem
messze a felhők sokkal messzebb mint a halál és
bármi is éget bármi ragyogna reám sose hittem
hogy kezeimben szétroppanhat az élet a tűzben
edzett kések marnak a húsba de nem remegek meg
és nem sír fel az angyal sem pedig ily palotában
élni nem álom rút árnyak táncolnak a testén
és retináját szaggatják de nem adja fel ő nem
hát én sem tehetem vicsorogva kiállok a fényes
új csatatérre s egyik markomban a térrel a másik
kézben a tiszta idővel szállok szembe kivel hát
oly jó lenne ha tudnám ámde az arca eléggé
szétkent és lassan elfoszlik a teste de szörnyű
benne az ősi erő mindegy ez a karma olyan vad
s tépett kezdetek égetnek ragyogó mosolyok meg
pállott sírások kiabálnak a tegnapból a ma sáros
rétje felé és szép holnapnak az erdeje mélyét
is még felveri hangjuk hát csak ezért török újra
s mindig is újra előre az angyal is itt ragyog újból
nem győzték le az árnyak nem tépték hiteit szét
és az enyémet sem ha pokol forr itt az agyamban
szívemben ha a tisztítótűz mossa fehérre az arcom
dúlt mélységeit és ha a menny kapuját törik át az
átkaim akkor is itt maradok ma a téren a hajnal
itt lel rám és végül az éjszaka itt szedi apró
kis darabokra a fényem nem remegek soha én meg
2019. január 23.