Írta: Zsidó Piroska
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 439
Nem öregszik
csak az idő telik, az élet
nem is öregszik meg az ember
s a test ez a kényelmes ruha
csont és bőr, izom s nyirokrendszer
(bár az agy ostoba szabotőr)
alkalmazkodik a dolgokhoz
alázattal és becsülettel
először csak mozogni tanul
a gyenge húst izommá gyúrni
fordulni ülni járni végül
a nagyvilághoz idomulni
(mert fontos ez, bár később bánja)
szavakat formál kér és remél
sóvár vágy hajtja odajutni
aztán hazudni is megtanul
fél napot ülni béna padban
parancsra ír számol és szalad
katona lesz egy néma hadban
(személytelen és szürke senki)
s ha jól áll az egyenruhája
ugrálhat néha a szabadban
és aztán újra szólni tanul
komolyan szépen szeretettel
magáról beszél sose másról
mindig szelíden értelemmel
(sokszor úgy tűnik, nem is hallják)
tanul hallgatni látni nézni
és kitartani becsülettel
végül megtanul elfogadni
szemlélni csendben a valót
nem dicsérni a célba érőt
s nem ítélni el a tahót
(hisz mögé lát az első arcnak)
nem kér nem vár semmit örömmel
kész fizetni a végső adót
ilyen az ember semmi újat
nem csinál egész életében
megfog s elenged jár és megáll
így játszik önnön képzetével
(mert az idő csak egy álom)
csak a szavakkal parolázik
beszélget tétova istenével