Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 230
Nem optimális hangulatban
készült számvetés
( ez volna csupán a sorsom
percek egymás hegyén-hátán
egyetlen hamis szeizmográf miatt)
*
Jégtől súlyos ág,
mely letöri magát.
Ennyi vagyok.
Arányok, ívek
melyekben hittem,
mára torzak.
s kik laktak bennem,
igézetek, álmok,
mind koszlottak mára.
Rám öntötték a
valóságot, a Rendet,
melyért szegény Attila
maradt volna még.
*
(szavaim kikelnek-e vagy
csupán reménytelen dörömbölés ez
homlokod tojáshéja mögött)
*
Elhibáztam valamit, ám,
ha fölismerném is mit, hol,
az már nem segíthet.
A belém ágyazódott
cselekvéssorok
maradandó sérüléseke
okoztak s az elvétett mozdulatokat
nem lehet visszavarrni.
Újból kezdenem kellene, amit be
sem fejeztem: állandó indulásban
lenni, hogy megérkezhessek végre.
*
(mély kút a felejtés hiszen alján
a maroknyi vízben a mellettem
állók arca már nem tükröződik)
*
...ha megfogadtam volna mind e jó tanácsot,
ma már könyökvédő-tulajdonos,
vagy alhelyettes mintafi lehetnék,
kockákból-épített-agyú szamárlétra-birtokos,
ki azt hiszi gondolkodik, ha néhanap
csöpp egén összekoccan
két lankadt-szárnyú megszokás.
*
(nem az út hosszú a séta rövid
toronytól toronyig majd
jegenyétől jegenyéig végül leülök a porba)