Írta: Vörös István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 253
Nem nagy öröm, felismerem:
nem repülök, akár a pingvin.
Fellebbeztem egy jó helyen,
hogy így nem teljes életem,
osztoznék is, amíg lehet,
ám hiába kutatom, nincs min.
Nem fontos senkinek, hogy én
úr lehessek – vagyis pribék,
hogy a röpülésről meséljek,
arra jogosított legény.
Nincs ára még a rémmesémnek,
pedig van, jobb nem tudni azt:
én már túl sok hitelt fölvettem.
A tudásomtól mind megretten,
kudarcomban talál vigaszt
és hogy olyan könnyen szétestem.