Nem kutat, nem kérdez, nem vesz észre semmit
Írta: Kákonyi Lucia
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 329
Nem kutat, nem kérdez, nem vesz észre semmit
Mire felesége megérkezett, Tóth Kálmán elveszett a drága italok útvesztőjében. Ritkán kóstolt hasonlókat, legalábbis otthon nem. Akár meg is engedhette volna magának, de a hétvégeket inkább olcsó konyakokkal és borokkal ünnepelte. Ez meg itt egy másik szelete az életnek. Aranka mosolygott, viccelődött, amikor spicces férjét meglátta, mintha élvezné, ahogy Kálmán a lábát katonásan előre löki, és hasát peckesen kitolja. A férfi hatalmas teste néha megingott, de visszatalált egyensúlyhelyzetébe és kocsonyás tekintettel továbbkoccintgatott. Annyiszor látta már Aranka a jelenetet és nehezen viselte. Nem kellett volna egyedül elengedni. Ragaszkodnia kellett volna, hogy autóval jöjjenek, és Kálmán várja meg, amíg ő beugrik Zsófihoz egy mosás-szárításra. Szundíthatott volna addig a kocsiban, de sajnos Zsófi kiszámíthatatlan. A múltkor is ötven percet hagyta a festéket a haján, és úgy tett, mintha Aranka lenne a hibás, amiért nehezen fogja be a festék a makacs ősz hajszálakat, de Aranka nagyon jól látta Zsófit felszökni a kozmetikába és három D-s műszempillákkal visszatérni. Kálmán képtelen lett volna kivárni egy mosás-szárítást Zsófi tempójában. Hagyta hadd menjen előre a meglepetés születésnapra, és a tömegközlekedésbe is beleegyezett. Majd hazafelé taxit hívnak.
Kálmán főnökasszonya, Kitti volt az ünnepelt, aki arany ötvenesekkel a hajában élvezte a felhajtást. Amikor észrevette Arankát azonnal hozzálépett és gratulált a férjéhez, aki a könyvelők gyöngye, a cég mókamestere és leghűségesebb munkatársa. Kitti barátságosan átölelte Tóth Kálmán derekát, aki egy csöppet rátámaszkodott és bizonytalan mozdulattal magához vonta, homlokon csókolta. Aranka nem féltékenykedett, bár volt idő, amikor egy ilyen jelenet mélyen megbántotta volna, de ma már elképzelhetetlennek tartotta, hogy a férje bárkinek is kellene rajta kívül.
Nemcsak a húszéveseké a világ, harsogta a szalonzenekar. A vendégek ismerték a forgatókönyvet, gyorsan libasorba álltak és az előttük álló vállára tették a kezüket. Tóth Kálmán kiszámíthatatlan léptű masiniszta vezetésével indult a vonat, körbe kanyarogta Kittit, bemasírozta a helyiséget, felvette az ablaknál álldogáló Arankát, újra célba vette az ünnepeltet, hogy kígyóként tekeredjen rá. Kitti visongott, ahogy a kígyóvonat Tóth Kálmánnal együtt gúzsba kötötte. Aranka elhúzta a száját. Neki soha sem szervezett meglepetés bulit. Ezt egyszer szóba is hozta. A férje azzal hárította el, hogy Arankának biztosan nem tetszenének a vendégek, akiket ő meghívna, és a hellyel is baja lenne. A kérdés le lett zárva. A zenekar az azért vannak a jó barátokra váltott. A koreográfián érződött a rutin. A kígyóalakzat szétrebbent és a kollégák összekapaszkodva körbeálltak, elérzékenyülve egy emberként harsogták a dalt, mert ez nemcsak egy munkahely, hanem egy nagycsalád, és Aranka megtisztelve érezhette magát, hogy tagja lehet ennek a közösségnek. A rég elveszett álmokat nem siratták sokáig. Kálmán a parkett közepére perdült, égnek lendítette karját, mutató és középső ujjával V jelet formált és rekedten kiáltotta: Boogie Woogie. Derékon ragadta Kittit, improvizáltak. A férfi elemében volt. A mozgás észhez térítette. Aranka elcsodálkozott, hogy a férje mekkora bulikandúr. A családi nyaralások alkalmával ezek a képességek rejtve maradtak. Jó esetben focizott a gyerekekkel vagy egy-egy kártyapartit bevállalt. Ennyire futotta. Fáradt volt. Sok a munka, rengeteg a túlóra, pihenni akart. Aranka és a gyerekek megértették. Kálmán lassan kimaradt a közös megmozdulásokból.
A vendégek hazafelé szálingóztak, néhányan sajnálkozó pillantással néztek Aranka felé, aki férje zakóját a mutató ujján tartva várt. Kálmán éppen három korosodó hölgyet pörgetett a táncparketten. Aranka eltöprengett, vajon az asszonyoknak vannak-e titkaik, és ha vannak, akkor milyen titkok lehetnek azok. Felfaltak egy tál rétest? Kiloptak férjük tárcájából néhány bankjegyet? Vagy hajdanában, amikor még nem veszítették el nőiességüket, valakivel ágyba bújtak egy hosszúra nyúlt céges tréning után? Néhány éve Kálmán, hogy a számviteli törvény változásait követhesse néhány napos továbbképzésre utazott. Indulás előtt Aranka még frissen vasalt zsebkendőt tett be a férfi csomagjába, felemelte a bőrönd tetejét és neon óvszert talált az ingekre dobva. Nem is egyet. Tóth Kálmán nem óvatoskodott. Aranka nem kutat, nem kérdez, nem vesz észre semmit, és mindig mosolyog. Így történt akkor is.
A taxiban hazafelé Kálmán önelégülten dőlt hátra a hátsó ülésen, lábát szétterpesztette, és bal kezével belemarkolt Aranka combjába. A nő testén bizsergés futott át. Meglepődött. Nem érzett hasonlót egy ideje. A lépcsőházban Az asszony átölelte Kálmán derekát a biztonság kedvéért. Otthon a férfi ruhástól zuhant be az ágyba, hanyatt feküdt, nagyokat horkantva elaludt. Aranka még tett-vett, leszedte magáról a sminket, zuhanyozott, meglocsolta a virágokat, bekészítette a kávét reggelre, olvasott is egy keveset. Ugyan nem volt hívő, de elalvás előtt összekulcsolta a kezét és köszönetet mondott Kálmánért, hortyogásáért, alkoholmámoros illatáért. Hálát adott, hogy karnyújtásnyira van tőle, hogy bármikor megérintheti, és fohászkodott, hogy ez minél tovább így maradjon.
2017 márciusában a Vendégoldal Turczi István szerkesztésében készült. A szerző Turczi István Íróiskolájának tagja.