Írta: Kolumbán Jenő
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 298
Gyilkos megáll egy pillanatra
áldozata szemébe néz.
Sorsod így hagy mindig magadra
mikor terhed nagyon nehéz.
Kézen fogva véges idővel
haladsz tovább könyörtelen,
pedig előtted az előjel.
Utad végén végzet terem.
Te úgy érzed, hogy minden mindegy,
a múlt csak volt, jövő meg nincs.
Magot csirázni bőven hinted.
Feloldódik minden bilincs,
szabad vagy, eltűnsz a semmibe.
Nem villámlik már a szemed.
Nem marad emléked senkibe’,
de ezt már nem kell értened.