Írta: Vaskó Ági
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 378
Nem hallja senki sem
Szerelem magból nyíltam gyommá,
Majd hazugság vált ágyasommá,
Megölve lelkemet,
Megölve lelkemet.
S ha lopva jött pár derűs óra,
Mint tolvaj osont harangszóra.
Nyomában némaság.
Nyomában néma gyász.
Hiába harsog már az ének:
„Szeretném, hogyha szeretnének”!
Nem hallja senki sem.
Nem hallja senki sem.
Ott vagyok minden verssoromban,
Magányt sírok, míg lábnyomomban
Elsorvad a remény.
Elsorvad a remény.
Evokáció: Ady Endre Szeretném, ha szeretnének c. versére