Írta: Istenes Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 285
Ez már nem az a táj és nem az a jövő,
Más esőt hord a szél.
Ez már nem az a ház és nem az a tető,
Forró páncélon ül a tél.
Ez már nem az a tavasz, nem az a rügy,
Nem az a csók, mint rég,
Ez már nem az a hit és nem az az ügy,
Amiben hinnünk kéne még.
Ez már nem az a kacaj és nem az a tánc,
Új ütemre kél a dal.
Ez már nem az a bőr, amin nincsen ránc,
Nem az a gyenge fal.
Ez már nem az a fény és más már az árnyék,
Csak a szeretet az, ami tart,
Ettől lesz élmény újra a játék,
Mit gyermeki lényem akart.