Nélküled
Írta: Zentai Eta
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 471
Nélküled
Amerre nézek csend honol,
a fakó égre nem rebben madár
a távolban kiáltó feketén
egy alvó híd, mozgásra vár.
A folyó hátán jégtüskék merednek
partján a nehéz küzdelem jele
fagyott jégtáblák súlyos monolitja,
hiányod, életem örök tele.
Nem nyitsz ajtót, a boldog reggeleknek
nem hajolsz fölém, mint az éjszaka
lényed színei más szemébe tűznek
elenyészik tested illata.
Forró szerelmem sodró áramával
megküzdök érted, mint mélyben a folyó
hiszem, haragod akár a jég
mégis olvadó.