Ne mondd, adventi csillagom
Írta: Pődör György
Közzétéve 5 hónapja
Megtekintések száma: 300
Ne mondd, adventi csillagom
Lehet látomás, csalóka illúzió,
isteni üzenet, remény-infúzió,
ott ahol pulzált sok-sok milliárd társa
reménnyé vált és örök várakozásra.
Fényében ott az elveszett gyermekkorom,
kisszoba, a kályha,és csövében korom,
egy kép, négy testvér, apám s anyám mosolya.
Ne mondd csillag,hogy nem láthatom már soha!
Nélküled a napok fájóak és szürkék,
legyél Világosság, hol erre van szükség,
emitt összedőltek házak mint kártyavár:
Richter csak skála, de hol a halott, a kár?
Amott ölni lopakodik annyi gyilkos ,
biztat téves eszme, vak hit és sok cinkos.
vérfürdő, halott nők és csecsemők sora.
Ne mondd csillag, hogy nem láthattad ezt soha!
Amikor talányos égen lelkünk kutat
ahogy a bölcseknek, mutathatnál utat,
nincsen aranyunk, se tömjénünk vagy mirhánk,
az égre fel sem sok panaszunkat írnánk,
idelent békét akarnak az emberek,
ahol minden kisded mosollyal szendereg,
és meghitt melegben élhet minden család.
Ne mondd csillag, hogy nincsen ilyen éjszakád!
Amikor itt lent kufárok alkudoznak,
mutasd magad eme reményvesztett kornak,
veled testesüljön meg a Várakozás,
galaxis-jászolban a születő csodám,
s vándor lelkünk Betlehembe visszatérjen
angyaldalokkal kísért hótiszta éjben,
Az égen annyian más fénytől pislognak.
Ne mondd csillag,hogy egyike vagy a soknak!
/első közlés/