Ne csak így egyszer

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 277

Ne csak így egyszer

Koppan az álom, csúszik a reggel.
Fagyos tükrébe bámul az utca.
Komor várost fest kék ecsetével,
vagy rossz kedvében, vagy Isten tudja.

Mégis gyönyörű a csípős fázás,
a szeretetfát csempésző erdő.
Titkokból épít a sok-sok súgás,
tornya fülünktől szívünkig érő.

Fényeket gyújt most velünk megküzdve
gyermeki zsongás, áldott alázat.
Színt csókol kedve, ne legyen szürke
tegnapi bánat, unott ábrázat.

Ne legyen kérdés, hasson az ünnep!
Legyen az mindig megünnepelve!
Fessél sok szép színt, ecseted meglep!
Ne csak így egyszer, december este.