Nászlepel
Írta: Kovács Attila
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 283
Nászlepel
Talpig épp-lepelben lépdel felém,
illata szerelmes, ahogy szökell,
szemtelen csókokra éhes kelyhe
ma násztáncra hív, és ágynak szögel.
Hirtelen csuklik el minden szavunk,
ős-tüzemen parázsló szűz, batiszt;
fölémbe kerül, de kéz fordítja
rögtön, mint éhező katonatiszt.
Engedetlen! Színlel a csöppnyi test,
titkait ajka harapva ontja,
két kezében erő, s kantár feszül:
vágtába halva omlik a kontya...
...tán kígyók ölelnek avarban így;
hullámokba szédülvén,
harcosan,
nyugalomba borulva,
csendesen.