NAPSZAKOKBAN
reggel
álomfoszlány párnám alatt
rám csókolja mosolyomat
ágy melege körülölel
pirkad már de nem enged el
ébred a Nap fut a fény is
évszakokkal kergetőzik
egyenként méri a napot
ki tudja hogy mennyit kapok
hány esztendő fogja kezem
kísér el míg megkeresem
álmomban a valóságot
valóságban meg az álmot
napsütésben
ránk mosolygó napsütésben
ragyog minden kéz a kézben
fellélegeznek a vágyak
fény mögé bújnak az árnyak
szétmorzsolódnak a gondok
örömkönnyel tüzet oltok
bíbort táncol minden emlék
zeniten túl mi jöhet még
estig rágyújt hív az alkony
sercegését idehallom
pislákol a fényáradat
pásztortüze még megmarad
szürkületben
szürkületben merre menjek
szivárványszínt hol keressek
felbőg a csend halkul a szó
nyikorog egy nyitott ajtó
kékmadaram nem találom
nevét hiába kiáltom
vándorbot van a kezemben
bolyongok az életemben
elfogy a dal sápad a lét
por lepi be minden színét
tisztítótűz volt szememben
szürke szín prédája lettem
vaksötétben
botorkálok vaksötétben
rám vicsorgó lidércfényben
sűrű a köd nem jön eső
sem a régmúlt sem a jövő
másik égen ragyog a Nap
felhők mögé bújt egy csillag
hátat fordít a világnak
nem segít éj vándorának
gyermeklélek felnőtt vágyak
összekuszálták az árnyak
mosolyom egy könnycsepp rabja
lelkem kitépett darabja