Nappali látomások, verskisérletek
Írta: Vörös István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 278
Nappali látomások, verskisérletek
A koradélutáni vibráló
hőségbe kipillantva
ismeretlen alakot látott anyám
az almafa alatt. Mire
kimentek, nem volt ott senki.
Nevettük is a telefonban,
hogy fényes nappal nem jönnek
szellemek. (Hallgattam a csehek
déli boszorkányáról.) Aztán
alvás után, hogy föl ne verjem
a kedvest, kísértetes verseskötet
olvasásába merültem. Az elejétől,
ahogy verseskönyvvel kevesen
teszik. Majd lapozni kezdtem,
ugráltam, benne, ahogy sokan.
És mire visszatértem az elejére,
egész más szövegeket találtam ott.
Belefeledkezem az eltűnésbe,
mint aki agresszívan érvényesíti
az akaratát a túlvilággal szemben.