Írta: Major Anita
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 295
Napi vers
Hol voltatok, mikor éhező tekintetemet vetettem rátok,
S azt hittem ,többé már sosem látok?
Hol voltatok, mikor füleim Van Gogh-é mellett hevertek?
Zeneszóra vágytam, vagy csak egy percre.
Egy percre, hogy újra higgyek.
Higgyek mindenben, mit elveszni láttam.
Sosem volt életem, darabokra hullott és én fáztam.
Fáztam a rideg tekintetekben, fáztam a fagyos szavakban.
És fáztam, fázok még most is, mikor tudom hogy vége van.
Vége, de csak egy sornak, s nem tudni mit hoz a holnap.
Fagyot e vagy nyári éjt, hol tó vizén ring majd az ég,
És a felvillanó csillagok, a halak szájából dalok.
Dalok az apró semmiségekről, dalok a fullasztó magányról,
Dalok a csalódásról, egy összetört világról.
Dalok rólam, s talán egyszer a megnyugvás balladájáról.