Nagyvárosi árnyak
Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 272
Nagyvárosi árnyak
Régi panelházak árnyékában árnyak.
Rongyos Dickens könyvet lapozgat a szél.
Galambok helyett csak éhes varjak várnak.
Megmozdul egy halom: látsszon, ő is él.
Arrébb egy tűztövisbokor izzik lázban.
Megtört léptek alatt gyöngykavics zokog.
A félig ép lócán épp elférnek hárman.
A két szélső kortyol, amaz meg motyog.
A tavalyi avar megfontoltan okkal
rejti a lélektől, a test hogyan él:
Két ampullásüveg egy sörösdobozzal
a sombokrok között régóta henyél.
A járda aszfaltján vígan él a dudva
a résekben, mit az idő karma mart.
Az árnyak szívén is az új sebek odva
gyorsan eltűnik, mert gyomokkal takart.
Így álcázzák kínjuk napi barázdáit,
büszke szégyenükbe csomagolt reményt.
Titkolják, mit a szív repedése áhít,
egy parlagon hagyott tiszta televényt.
Létezik valahol, de nem tudják, hol van.
Csak egyet akarnak: túlélni a mát.
Álmodnak éberen, álmodnak mámorban.
Álmodnak maguknak egy szebb s jobb hazát.