Nagyanyám

Írta: A. Túri Zsuzsa


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 240



Nagyanyám


Nagyanyám tenyerén hűvös volt a hajnal,
álmatag, derűsen csendes, méla lány,
ahogyan ébredve, harmatkönnyes szemmel
fény osont mögötte, rózsás, halovány.

Nagyanyám tenyerén mély árkok futottak:
bonyolult útvesztő, mégis ismerős,
érdes vonalait ujjal ha követtem,
alázatos voltam, bátor és erős.

Nagyanyám tenyerén napsütötte délben
ragyogó örvényben forgott a világ,
ezüstös felhőkkel megpihent a szél is,
ezer színben táncolt lepke, fa, virág.

Nagyanyám kezében csillagvirág nyílott,
madárdalba fáradt nyugalom vegyült,
búcsúzó homályban, alkonyati ködben
szívemre ringató, álmos béke ült.

Nagyanyám tenyerén tartotta a Holdat,
s ahogy szárnya alá vont az éjszaka,
mint bomlott fonálról szétguruló gyöngyök,
szabadon futottak álmaim tova.

Csillámló spirálban: kígyózó időben
bejártam boldogság, s átkok tengerét,
lelkemet emlékek hálója borítja,
mint ezernyi vonal nagyanyám kezét.