Nagy Mária - Így sohasem
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 472
Nagy Mária: Így sohasem
Magda, mint minden este a konyhában ügyködött a vacsorát követően. Még édesanyjától, illetve nagymamájától tanulta, hogy a konyha a háziasszony tükörképe, tehát ennek megfelelően,- rend a lelke mindennek- mondásból kiindulva végezte teendőit. Soha nem hagyja a mosogatni valót másnapra, mert akkor még inkább meggyűlik vele a baja. Ő már csak ilyen régivágású, habár hányszor gondolja magában, hogy a menye, más generáció, teljesen másképp áll a házimunkához. A békesség kedvéért inkább megtartja magának gondolatait és legfeljebb csak a barátnőivel eszmecserészik a mai fiatalság dolgain. Ahogy így gondolataiba merülve tevékenykedett, hirtelen megszólalt a telefonja. Milyen jó, hogy létezik az okos telefon, így azonnal láthatja, hogy ki hívta fel! Nagy örömmel vette a hívást, amikor rég nem látott barátnője nevét meglátta a kijelzőn. Ó, de jó! Ezer éve nem találkoztunk! Matild is nagyon örült a vonal másik végén, de valahogy más volt a hangja, nem az igazi.- vélte Magda. Mindenesetre megállapodtak abban, hogy a következő hét végén Magda meglátogatja Matildot a szépen felújított lakásában. Matild ugyanis elvált, a válás mély érzelmi válságba kerítette, amit nagyon nehezen tudott feldolgozni. Barátnői mellette álltak és amiben tudtak, próbáltak neki segíteni. Ez nem volt könnyű feladat! Matild sokáig nem találta a helyét a világban. Úgy érezte, hogy kicsúszott a talaj a lába alól. A vigasz nem sokat segített, mert Matildnak lelkileg kellett megbirkózni a helyzettel. Fiatal korában a zenével foglalkozott és jól is zongorázott, de a család mellett ez a hobbija háttérbe szorult. Próbált kórusokat kísérni zongorán, mivel a hangja is jó, énekelt is rendezvényeken. Ezen tevékenységek némiképp segítettek, de mégis ott volt az a bizonyos űr az életében. Őszintén szólva nem olyan könnyű ötven éven felül újra kezdeni az életet. Mindez eszébe jutott Magdának a hívás kapcsán és elfilozofálgatott rajta, hogy ő maga mindezt hogyan tudta volna végig csinálni? Neki szerencséje volt. Jó volt a házassága, sajnos a férje már nincs vele, de sikeres életpályát futott be, hiszen egész életében a hobbija egybeesett a munkájával.
Magda ugyanis nagyon szeretett utazni és ezért választotta az idegenvezetői szakmát. Szinte Európa minden országát bejárta, sok élménnyel és tapasztalattal rendelkezik. Próbálta volna barátnőjét is rávenni az utazásra, de, ha az ember lelki gondokkal küzd, nem igazán érzékel semmit az utazásból. Matild mindig is szorgalmas és fitt volt, ezért ötlött fel egyik ismerősénél, talán elhelyezkedhetne külföldön dolgozni, ahol senki sem ismeri. Ebben az esetben az idegen környezet és az ismeretlen emberek kihívást jelentenek, főleg akkor, ha az illetékes még a nyelvet sem ismeri. Matild először vonakodott, de később belátta, hogy semmilyen más terápia nem segít, így megérlelődött a fejében a gondolat, hogy most, vagy soha! Úgy gondolta, hogy neki már vesztegetni valója nincs, hiszen férje elhagyta, egyetlen fia tőle igen messze, Mexikóban él. Jó, ha évente egy alkalommal tudnak személyesen is találkozni a gyakori telefonhívások mellett.
Magda nem is tudta, miért is jutott mindez eszébe kedves barátnőjéről? Talán azért, mert igen régen nem találkoztak személyesen, másrészt mert nagyon kíváncsi, hogy mi történt Matilddal az utóbbi időben? Azt már megbeszélték korábban, hogy lassan sikerült megszoknia az új környezetet és beilleszkednie. Először szezonális munkát vállalt, így néhány hetet itthon is tudott tölteni, majd később egyre hosszabbították a szerződését. Legutóbb arra panaszkodott, hogy napi 10-12 órát dolgozik és nincs ideje szinte semmire. Magda nagyon reméli, hogy ez a helyzet időközben változott.
Végre elérkezett a várva várt nap. Magda nagyon készülődött és alig várta a személyes találkozást! Amikor becsengetett és megpillantotta barátnőjét, Matildot, kicsit fáradtnak találta. Azt gondolta, hogy a napi munka kimerítette és majd itthon végre erőt gyűjthet, pihenhet, lazíthat és frissen térhet majd vissza. Matild körbe vezette Magdát a lakásban, mindet megmutatott neki és közben elmesélte, hogy mennyi gondja-baja volt a mesterekkel, mire minden ténylegesen a helyére került.
Matild megkínálta barátnőjét süteménnyel és teával. Beszélgettek mindenről, amikor Matild hangja hirtelen halkabb lett, arca kicsit eltorzult, ráncok jelentek meg a homlokán. Magda hirtelen elcsodálkozott és megkérdezte. Valami baj van? Matild Magda tekintetét kereste és elcsukló hangon közölte, hogy beteg. Magda hirtelen felemelte a hangját. Mi van Veled? Mi bajod van? Tudok segíteni? Matild belekezdett a mesébe. Hol is kezdjem? Nem igazán akarlak untatni a problémáimmal. - mondta egész vontatottan. Erről szó sincs! Egy igazi barát mindig ott van és ha tud segít!-fűzte hozzá Magda. Mindez igaz és jól is esik, de az én bajomon senki sem tud segíteni!-nyilatkozta elcsukló hangon Matild. Ne csigázd már a kíváncsiságomat! Kezdj már végre bele!-szólította fel türelmetlenül barátnőjét Magda.
Néhány héttel ezelőtt egyre gyakrabban kezdtem el köhögni. Volt, amikor gyakrabban, máskor kevésbé. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget és nem fordultam orvoshoz, hanem a megszokott módon dolgoztam tovább. Később fáradékonyabb lettem, de azt gondoltam, hogy a napi hosszú műszak teszi. Itthon azonban elmentem az orvoshoz és a tüdőn fedeztek fel egy foltot, talán rák. Különböző vizsgálatokon kellett részt vennem, közben a gépek meghibásodása miatt többet kellett várnom bizonyos eredményekre. Az orvosi team speciális kezelést javasolt, immunterápiával, de még mindig várnom kell. Nem tudom, hogy lesz tovább és mennyire tudom elviselni a gyógyszerek okozta mellékhatást.
Magda nem mert közbe szólni ,mert hirtelen nem is tudta, hogyan reagáljon a hallottakra.
Nagyon meglepte ez a hír. Tőle telhetően a maga szerénységével próbálta vigasztalni és pozitív gondolatokkal felruházni kedves barátnőjét. Minden esetre megjegyezte, ha bármiben tud segíteni, ő ott lesz. Matild mindenben támaszkodhat Magdára. Magdát nagyon lesújtotta a hír, el is búcsúzott, mert úgy gondolta, hogy most jobb, ha egy kicsit visszavonul és mérlegeli a dolgot. Magdát mindig is foglalkoztatta az élet értelmének gondolata.
Dolgozunk, hajtunk, küzdünk. Majd jön egy betegség, ami mindent megváltoztat. Bizonyos kor után már az élet napos oldala jár. Amit kínál a sors, azt kell kihasználni és élvezni. Matild túlhajszolta magát és lelkileg sem volt még igazán rendben. - elmélkedett Magda.
Másnap kapta Magda a telefonhívást. Barátnője kórházba került. Nem jól érezte magát és a tüdeje megtelt vízzel. Most egy ideig sajnos még nem jöhet haza. Magda már fél, ha megcsörren a telefonja, mert tanácstalan abban, hogyan tudna Matildnak erőt, optimizmust kölcsönözni. Barátnője nagyon elkeseredett, sokszor a reményvesztettséget fedezi fel a hangjában. Magda azonban elhatározta, hogy a reményt nem adja fel. Ő lesz az a személy, aki barátnője gyógyulásában tőle telhetően aktívan részt vesz. A hit, a biztatás, a pozitív gondolatok és a tudat, hogy nem vagyok teljesen magamra hagyva, már fél gyógyulás.
Magda élete új értelmet kapott. Van egy új célja, ami nem más, mint Matild egészségének a visszaszerzése.