Munkadal

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 205

Munkadal

Tonnás bányakocsikkal
zakatol a szerelem a szivemen’.
Vérben, szűk sinek’ útján
döcörög a szivemen’ a szerelem.

Zöttyen, rázza a csillét
ahogyan a kicsi gép doborog,
s hullik, hullik a szív-szén:
kilöki a kicsi gép, ha forog.

Fáradt az a sok bányász,
aki bent püföli a falakat,
sűrűn csattog a csákány,
fogy a hely, kinövi a lerakat.

Útban vannak a bordák,
fogy a sín, tele kocsi hova fér?
„- Hajrá, menj neki, törd át!
- Sok a csont, nem töri valamér’!”

Vastag bordakosárkám,
s odabenn zakatol a szerelem,
zúg és fáj ez a bányám,
s ki sem ér ez a szén sohasem.