Írta: Barna Júlia
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 484
múltból jövőbe néző
aki ajtókat fest és üres tereket az tudja jól
miként ragyogtatja szürkébe bújtatott színeit
a hiány a negatív jelenlét
és fájdalmait hogy sugározza szerteszét
a múlt kísértetei laknak itt akik száz évvel ezelőtt
rongyossá szakadt szívükben
a miénkhez hasonló kétséggel reménnyel éltek
a jövőben nem látom őket és magamat
új szereplők járnak az utcán
sorsukba simulnak vagy szembeszállnak vele
a múltra zárják a kapukat
szabadság virágzik mosolyukban
májusban az akácok és az orgonák ahol még vannak
föléjük tartják ártatlan illatukat
a jó diadalát szeretném látni még
a rossz győzelmi parádéját semmiképp