Írta: Jóni Barna
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 284
Megvakult idő-kép a réztükörben:
asztalon egy megszegett kenyér.
Húslevesillatba kövülten
elhaló szavak. Kérgesedett tenyér,
benne maradt simogatásokkal.
Egy elhangolt hegedű, kopott tokban.
Megavasodott gyanta a vonón,
levendula, elfeledett illatokkal.
Egy búgócsiga, apró kezekre vágyva.
Színehagyott rózsa, kihűlt teatűzhely.
A pincelakat kulcsa rozsdába zárva,
esküvői kép, elsárgult nagybetűkkel.
A falon, "megszólít" egy házi áldás:
"Hol Isten, ott szükség nincsen"
Lehorgadt karokkal falilámpás,
valaha szép volt bronz-arany díszben.
Sarkaiban megfáradt az ajtózsanér,
szél játszik rajta egykedvűen dallamot.
Sokáig várt, hogy valaki még haza tér.
A múló idő, hitével elballagott.