Mr Bukowski
Írta: Tóth Gyula
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 451
Mr. Bukowski
Mióta szedem ezt a vacak
vérnyomáscsökkentőt,
na azóta még a szívem
tájéka is sajog.
Kuruzsló, sarlatán ez a doktornő,
vagy csak nagyon eladó a halott.
Na még az azért nem vagyok,
viszont egy sámánnal többet érnék,
az legalább beszívva
kísérne el a szellemvilágba.
Én mégis élnék,
ő kérne italt,
meg valamit cserébe…
Ne legyenek hiú illúzióim:
a nagy betűs élet nem ilyen,
s ha érdekelne, utána néznék,
hogy mégis milyen.
Las Vegas végállomás lenne.
Csak beígérte,
de nem jött el megint:
se Jézus,
se Elvis,
se Lenin.
Minek is?
Pokoli játszma minden
kibaszott nap,
s ki lehunyja szemét örökre,
piszok mázlista.
Kilépnék én is néha,
könnyedén, meghajolva,
színpadiasan távozva,
az ötödik emeletről,
de addig még meg kell innom
néhány tálca sört,
egy pár gallon pálinkát
és egy hegyoldalnyi bort,
már ha szőlőt még csavarnak bele.
Bár a szemöldököm
még ki se nőtt rendesen
a múltkori gázos szuicid incidens után.
Linda se jött el ma.
Nem rendezgeti
szétforgácsolt életem,
de minek is tenné.
Talán fél tőlem,
vagy csak hazudik,
mint a többi,
hogy engem csak szeretni lehet.
Keményen kiütném magam,
de ahhoz sincs kedvem,
munka nélkül,
hideg ágyban ébredek.
Az Egy rém rendes családot
reggelire nézem,
közben egy dobozt szisszentek.
Én is bűzlöm, mint Al,
napok óta nem fürödtem.
,,De szar lehet egy ilyen feleség,
piócák a kölkök is,
még jó hogy nekem
se kutyám,
se Istenem…”
Elolvasok néhány verset,
a kortársak közül:
szegények…
már értem, miért nem foglalkozom,
csak a magam szerencsétlenségével…
Hemingway is fejbe lőné magát,
ha ennyire alul motivált lenne,
és ennyire utálná embertársait,
mint én.
Megtette…
A ’’társ” az azért erős ide.
És elolvasok néhány ítéletet,
mit versemhez címzett
a nagyérdemű,
hogy tűzön fogok égni
ilyen életvitel mellett
– közben kortyolok egy nagyot a sörből –,
s hogy nem késő megtérni a farkasok közé.
Birkát akartam írni...
Ennyit a sajtóról, a politikába már bele se nézek.
Fehér és fekete rasszizmus,
hogy megint egy új front nyílik,
gratulálok, Isten, az elcseszett világodhoz!
Úgy hiszem a nők tettek ilyenné,
vagyis hűvös közömbösségük,
ahogy levegőnek tekintettek
az észbontó spinék,
vagy annak sem.
Milyen ostobák…
Gondolhatnád, összeférhetetlen vagyok,
pedig csak olyat szerettem mindig,
kiben a vér fél úton megfagyott,
ha rám nézett,
s vezetékneve Andersen…
vagy a rút kis kacsa…
Na neeeee!
Hát onanizálj édes egyedül,
beleremegve gyönyörű testeddel,
elérhetetlen csúcsokat ostromolva,
míg én futballt és lóversenyt nézek,
hazardírozom,
vagy épp verekszem az italbolt előtt.
Na jobb ha húzok innen,
míg nem jönnek a jardok,
na ők aztán rendesen megruháznának
– nem annyira, mint én most ezt a nagypofájút –,
és különben is,
nyolc után már otthon a helye
Mr. Bukowskinak is!
Azt hiszem, kihajítom a tv-t az ablakon…