Modus vivendi
Írta: Pődör György
Közzétéve 2 napja
Megtekintések száma: 19
Modus vivendi
hiába lapoz az emlékezés
üresség egyfajta nemlétezés
a betűk kifolytak sorról sorra
lassan már a gondolat is csorba
eldől az is mi és miért marad
Isten jegyzetlapja talán szabad
ahol nincs tét nincsen megalkuvás
ha szöcske botlik az még nem bukás
fáról csak lefele eshet dió
ez egyirányú dimenzió
akár fent akár lent közte soha
ennyi csupán a szabadságfoka
ám van benne kompromisszum mégis
ha már megtagad maga az ég is
mert úgy kell esni mindig a földre
mintha ott lenne a remény gödre
avarillat s az űrből kis dózis
lassan teljes lesz a szimbiózis
zenitén ott somolyog a látszat
mint ki örököt örökké játszhat
első közlés