Modern Ecloga
Írta: Ferenczy-Nagy Boglárka
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 286
Modern ecloga
KÖLTŐ
Üdvözlégy, jó pásztor, a Földnek e lágyölü táján.
Átgyalogoltam a földteke lankás százezer útját,
S lám, ideértem, ahol csuda langyos az aszfalt,
S brummog a gépkocsi zajban a lélek az úttest mentén.
Forduljon szemem éppen az égre, be füst fedi lágyan,
S itt ez a por, talajunkat ez elfedi, mint puha szőnyeg.
Lim-lomok állnak bősz kupacokban, büszkén, sorban,
S villan a halvány napfény néhány elszórt fémen.
Élni csodás lehet így, eme könnyed, lágy lebegésben,
Nyájra vigyázni, terelni csak őket halk legelésben.
Mondd, jó pásztor, mennyei nyájad merre találom?
PÁSZTOR
Mennyei nyájam nem volt, másra vigyáztam gonddal:
Hétpettyes katicák csodaszép seregét őriztem,
S pásztori munkám immár teljes csődbe hanyatlott.
Szép katicáim mind elhagytak, mind eltűntek,
Távoli szűk utakon már szélvédőkön utaznak.
Hull csak a szürke betonra a könnyem, hull csak némán,
Bús betonon könnyemből nem nő fű se, virág sem.
Nincs már élni e Földön okom, nincs már maradásom,
S nappal is, éjjel is, állok a kékszinü busznak elébe.
Mégsem akarnak elütni, s az úton bárhova állok,
Festik a zebrát talpam alá csupa hős huligánok.
Rákiabálnak a buszra ezek csupa állj-t, csupa visszát,
S mindenüvé örökön csak festik, festik a zebrát.
Szép katicáim a Sors üvegén már messzire járnak,
Hogyha lehetne, velük már én is szélvédőkön utaznék.
KÖLTŐ
Ó, bús pásztor, mily kicsiségért ült ma szivedre a bánat.
Lásd meg a szépet, lásd meg a jót eme drága világban!
Zebrák pásztora, őrizd hát új nyájad örömmel,
Fémmel etesd, és varrj neki füstből köd-takarókat!
Zengtem verseket én is régen vak szerelemről,
Immár másról, másképp zengem a dalt eme kornak:
Elnyomom éppen a búteli, vágyteli kis szivem, így ni,
Fáj, de ha egyszer másról kell most verseket írni.
PÁSZTOR
Festett nyáj szájának nincs s nem lesz eleségem,
S hétpettyes kicsi szárnyakat úgysem válthat hét csík.
Átadom, őrizd költő, immár vas-szivü nyájam,
Engem hív az a föld, amit itt már elfed az aszfalt.
Kis katicáim, kék vizü tónál várjatok engem,
Ott leszek, ott leszek, ott leszek egyszer, most megigérem.