Írta: Orosz Margit
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 423
Mit viszek magammal?
Nem viszem magammal
dizájn ruhatáram,
Magas sarkú cipőm
a szekrény aljában.
Csillogó ékszerek
zárt dobozba rejtve,
Értéktelenek, mint
sötét ember-elme.
Pereg a vállamról
sok-sok nyűg és teher,
Bátor lettem, immár
tovább nem cipelem
a hazugságokat,
végletes dolgokat,
az álbarátokat.
Nem viszek szemetet,
mit kuka mellé szórnak,
Nincs ereje sokszor
a kimondott szónak.
Papír beszél most is,
a kutya meg ugat,
Ki szedi majd össze
a PET- palackokat?
Ki halmozza föl majd
a kapcsolatokat?
Épít belőlük tőkét –
mindenkor hasznosat.
Nem viszem magammal
a békétlenséget,
a részekre szakadt,
fércelt országképet.
Csak ami jó,szép,
azt viszem innen el.
Hűségem az erő,
ami itt tart engem,
nem enged – gyökerem.