Miranda
Írta: Somogyi Feri
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 39
Miranda
Hol vagy, Miranda? Gyere, neki kell állnunk a takarításnak, nem halogathatjuk tovább! Ablakot szeretnél mosni vagy porszívózni? Én szívesen porszívózom, ha addig odaraksz egy kávét. De ne a brazilból, hanem a kolumbiaiból, azt jobban szeretem. És csak egy kevés tejjel, tudod, hogy meghajt. És melegítsd meg a tejet, aztán habosítsd fel. Tudom, elmondtam már ezerszer, de sosem úgy csinálod.
Miranda, figyelsz rám? Megyek, a nagyszobával kezdek, úgy haladok a bejárat felé. Szerintem, ha végeztem egy helyiséggel, jöhetsz utánam a felmosással. Az ablakokat majd holnap csináljuk. Csak mindent rendjében, beosztva. Tudod drágám, hogy csak így lesz minden flott és tartós.
Hihetetlen, mekkora kupi van ebben a lakásban. Mint ahol soha nem takarítanak. Ennek véget kell vetni. Most már itthon leszek mindig, ragyogni fog ez a ház. Tudom, nem lesz könnyű, mert az elmúlt években elhanyagoltuk a környezetünket, de ezennel ennek vége. Nyugdíjas vagyok, nem kell az energiámat megosztanom az otthon és a munkahely között.
Most majd megtudják bent, hogy nélkülem semmi sem működik. Eddig mindenre én figyeltem, legyen anyag, legyen melós, legyen megrendelés. Ha már nem kellek, vessenek magukra. Hamar rá fognak jönni, nélkülem minden összeomlik, semmi sem megy magától, csak ha én megcsinálom. De én nem csinálom meg, hiszen nekem nyugdíjba kellett vonulnom. Azaz, nem kellett volna mindenképpen, de a vezér úgy döntött, a fiatalokra nagyobb szükség van. A tapasztalat és a tudás az semmi. Csak a gyorsaság. Majd meglátják, rosszul döntöttek. Jó lett volna a szakértelmem még.
Alig lehet kilátni ezen az ablakon. Miranda, mit szöszmötölsz? Hozz már egy vödör vizet, meg egy tiszta rongyot. Tudom, hogy holnap akartam, de ezt a maszatos felületet nem tudom nézni. Miranda, hozod már?
Nem értem, hogyan tudtunk élni ebben a disznóólban. Minden szanaszét. Miranda, szedd már össze a ruháidat, és tedd be a szekrénybe. Ne legyél már ennyire trehány. Tudom, te még dolgozol, és nincs időd semmire, de legyen. Ha én meg tudom csinálni, akkor te is. Egyébként is kilencre jársz, és már itthon vagy öt órára. Én vásárolok, én mosok. Te talán azt sem tudod, hogy működik a mosógép. Jó, teregetni te szoktál. Meg főzni is. Mindegy. Be fogjuk osztani a teendőket. Én csinálom a java részét, hisz most már itthon leszek, ráérek. De akkor is, szeretem, ha itt vagy a közelben, és a kezem alá dolgozol. Ahogy a fiúk bent csinálták. Tudták mi után mi következik. Csak oldalra nyúltam, és már tették is a kezembe a fogót vagy a kulcsot. Mikor mire volt szükségem. Itthon is ezt szeretném, hogy a kezem alá dolgozz. Hatékonyabb és időtakarékos. Ezt is megértheted. Benne voltam egy folyamatban, amit nem szeretnék, ha megszakadna. Ami bevált, azon nem szabad változtatni.
Miranda, hol vagy? Mindig magamra hagysz. Jó, tudom, a kávé. Én kértem. Mindjárt megyek. Előbb leveszem a függönyöket, emberemlékezet óta nem voltak kimosva. Tudom, nem érsz rá soha, de már csak öt év, és te is időmilliomos leszel. Akkor majd tényleg mindent közösen csinálunk. Beosztjuk a feladatokat. Alig várom már.
A kerttel is kezdenünk kellene valamit. Évek óta nem ültettünk semmit. Lehet, ki kellene venni az elszáradt körte-, és meggyfát, a helyükbe pedig fiatal fákat kéne ültetni. Jó lenne újra veteményes, termesztenénk hagymát, retket, paradicsomot, ültetnénk epret, babot, áfonyát, a sarokban lenne a virágágyás, amit csak te gondoznál. Ugye, milyen jó lesz?
A tűzrakó helyet is ki kellene végre alakítani. Hol legyen szerinted? Én a szerszámos helyiség mellé képzelem el. Vágok négy-öt farönköt, arra ülünk, miközben a szalonnát és a kolbászokat tartjuk a tűzbe. Persze, lehet bográcsállvány is. Hidd el, kigondoltam, most már csak meg kell valósítani. Zoli biztos szívesen segít. A pingpongasztal felállításában is. Rá, tudom, hogy számíthatok. Ha végre meglesz, nem is akar majd hazamenni ahhoz a nőhöz. Tudom, hogy öt éve együtt élnek, de akkor is. Én abban a nőben nem látok semmit. Nincs perspektívája. Csak él a világba. Nem tudom, mit eszik rajta a Zoli.
Miranda, kész van már az a kávé? Mindjárt megvagyok a nagyszobával. Mára elég is lesz. Holnap a hálóval folytatom. Látod, lehet ezzel haladni. Persze, ha segítenél, könnyebb lenne. Ha Zoli is inkább ezzel foglalkozna, még hamarabb. Sosem volt érzéketek a valódi kihívásokhoz. Felesleges dolgokra koncentráltok. Nem láttok az orrotoknál tovább. Célok kellenek, amiket meg akar az ember valósítani. Aztán a célokhoz időtávokat kell rendelni. Beosztani, mi fontos, mi nem. Utána jöhet a megvalósítás. Először a halaszthatatlanokat, majd a fontosakat, aztán amit kell vagy muszáj, végül, amire semmi szükség, de megígértük. Ezt addig kell halogatni, amíg csak lehet. Amíg meg sem kell csinálnunk.
Drágám, mi van azzal a kávéval? Nem igaz, hogy ennyi idő alatt nem készült el. De, ott van a pulton. Úgy, ahogy szeretem. Már nem forró, kis tej, habosítva, tetején egy kis fahéjpor. Csodálatos. Az ilyen egyszerű dolgokért érdemes élni. Megiszom, és máris folytathatjuk. Ki kell találnunk, mi legyen ezután.
Miranda, hol vagy? Miért vannak a szekrények kipakolva? Hol a kedvenc bőröndöm? Miért áll taxi a ház előtt? Jól van, már el is ment. Miranda! Mivel folytassuk?
Elhangzott a Hetedik A Bátrak Viadala című rendezvényén