Mínusz tizenegy fok
Írta: Egervári József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 288
Mínusz tizenegy fok
– Érzed a fenyő illatát?
– Igen, bár náthás vagyok.
– Takarózz be jobban, hideg van.
– Jó. Betakarózom. Még mindig törődsz velem.
– Még mindig. Még mindig szeretlek. (Nevet)
– Szép ez az este.
– Szép. Szenteste.
– Emlékszel, amikor a gyerekek felborították a fát?
– Emlékszem. Nagyon dühös voltál, aztán meg csak nevettél. Még a könny is kicsordult a szemedből. Béci meg nem tudta eldönteni, hogy rosszat tett-e, vagy nem, sírjon, vagy nevessen.
– Még négyéves se volt.
– Van egy meglepetésem.
– Én már semmin se lepődöm meg.
– De. Ezen meg kell lepődnöd.
– Jó. Meglepődöm. Mi ez?
– Egy üveg pezsgő.
– Meglepődtem. Egy egész üveg?
– Igen.
– Loptad?
– Nem. Vettem.
– Honnan volt rá pénzed?
– Loptam. Szégyelltem is magam.
– Szép az élet.
– Az. Bontsd ki, kérlek.
– Szinte már el is felejtettem, hogyan kell.
– Megisszuk az egészet.
– Meg.
– A gyerekek egészségére.
– A gyerekekére. Meg a mi egészségünkre.
– Ami volt, az már nincs.
– Ne légy ünneprontó.
– Nem vagyok. Pohár van?
– Pohár nincs. Üvegből tud inni, hölgyem?
– Igen. Megpróbálom.
– Csillagos az ég.
– Csillagos. Gyönyörű.
– Az.
– Meghaltak. Megfagytak – mondta a mentőtiszt.
– Volt náluk valamilyen igazolvány? – kérdezte a rendőr.
– Semmi.
– Hideg van.
– Hideg. Mínusz tizenegy fok.
A kukák mellett ott árválkodott a pezsgősüveg. Szinte alig hiányzott belőle. Az idős férfi és nő egymás kezét fogva feküdt a földön. És hideg volt. Mínusz tizenegy fok.