Írta: Pődör György
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 66
Mintha
mintha porvihar lenne itt minden élet
idesodor egy pillanat
felkap előre nyom majd visszatart
láttat árkot rétet
felhőkig kiragad
repülnél
de nincs mélység magasság semmi part
hazug szél navigál
emberekkel ütközöl
némelyik üdvözöl
eltaszít vagy átölel
felfal a pillanat
mert mindegyik kannibál
majd gyomrából kihány
nem vagy neki nagy hiány
Sodródsz tovább
néha azt hiszed benned az irány
látni véled a Napot
a fényt mint reményt elkapod
hitted nem is oly régen
jó itt élned és halnod
lassan már keresed a hantod
legyintesz ha hallod
valahol volt egy Éden
szádon már ott a tapasz
lassan elhiszed
nem is vagy olyan ravasz
első közlés