Mintha még
Írta: Egervári József
Közzétéve 5 hónapja
Megtekintések száma: 93
Mintha még
Valamiért kifogytam a szavakból,
ami kevés maradt, fekete és lila volt,
pedig nem szeretem a lilát,
„jóemberségemet” napi szinten
megkérdőjelezik,
hát, úgy vélem lassan én is,
rossz vagyok.
A gitár nem pendül már oly szépen,
a művészet pótcselekvéssé silányul;
ülök a teraszon egy pohár vörösborral,
bámulom a néhány napig pompázó
büszke amarilliszeket,
és úgy sejtem – némi ráhatásra –,
már semmi dolgom, semmi komoly,
legfeljebb kivinni a szemeteskukát,
kiállni a kocsival a garázsból,
olykor bevásárolni,
bólogatni, nem vitatni semmit,
mert azt mondják,
az élet után, a halál előtt
ez már így természetes.
A férfiember úgy hiszi,
ő forgatja a Földet,
ő tekeri a világ tengelyét,
ám a világ erről nem tud semmit.
Az idő lassan elfolyik,
valójában nem történt semmi lényeges,
az izmok elfogynak,
a bőr megráncosodik,
nem kerülnek új fotók a falra,
a régieket is leveszik,
elfogynak a szavak,
az érintések,
a mosolyok,
fekete és lila lesz minden,
csak a csönd sustorog éjjelente,
mintha még mondani akarna valamit.