Mint Rozi a Singer varrógépet
Írta: Köves István
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 125
MINT ROZI A SINGER VARRÓGÉPET
(proli-retro)
Most aztán hajtsátok meg, fiúk, mint Rozi
a Singer varrógépet – mondta lelkesen Nándi bá,
s közben nagyon ügyelt, hogy nyersgumitalpú dorkójával
rá ne lépjen a főpálya füvét a salakos futócsíktól elválasztó,
gondosan vonalazott, mészporos alapvonalra,
s láttam rajta, most komolyan azt gondolja, szakadjunk meg,
mert kacsintott is hozzá, fejével is intett maga mögé:
Hesszelnek a nagyok! – tette hozzá büszkén-bíztatón.
És lám csak, tényleg ott ül a visszhangzó lelátó bunker-hűvösében
a Kocka, az Öcsi, a Púpos meg a Bolond is az egyből,
kezükben kártya-legyező, korsó sörök a padon.
Piros negyvenszáz ulti! – rikkantotta Kocsis, az egybenyakú,
Megkeverted te ezt a paklit rendesen? – kontrázott Budai.
Rohantunk vissza mind a pályára, mint az eszementek,
csúsztunk, másztunk, mennybe mentünk, zakatoltunk föl-alá,
marta szemünket a sós veríték, keményen hajtottuk a Singert,
közben láttuk anyánk lábán kígyózni a kéklő visszereket,
ahogy szüntelen tapossa a meghajtó öntöttvas rácsát,
arca előtt a doromboló fekete Singer-párduc elnyúlt teste,
keresztben az aranyló reklámbetűs embléma vakítva ragyog,
az őrülten ugráló, kegyetlen tű csak hurkolja az öltőcérnaszálat,
felettünk a Nap sercegve sülő tükörtojás, miközben
zakatoló varrónőkből párducok leszünk mi is, varázsütésre,
a szívem majd kiugrik a vállamon, a nyakamon át,
hajszol a vérünk s kacagó bérünk, szertárostól
a heti villamosbérlet meg a tábla krumplicukor.
De mindez már smafu, hoppra megváltozik, ha Öcsi észrevesz,
ha Kocka rád néz, ha kiválaszt a Bolond mutatóujja,
akkortól havaj, új élet indul, minden nap mézes a szám,
ólomstoplis csuka, meggypiros címeres tréningruha,
akár tanácsi bérlakás kiutalás is, jaj, édesanyám!