Mint béka a víz alól
Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 426
Mint béka víz alól
Mint béka víz alól, kémlelek az égre
süppedős iszapba nyom bele a múlt,
vihar jön, kifordul a csönd komor kékje,
szétcincált gyermekrajz: álmom tóba fúlt.
Homályosan látom, mit értenek mások:
akik harcba mennek, s tudják is miért,
hazugság, erőszak, unalom, meg átok
hullámvölgyek csupa ócska holmiért.
Kusza szógombolyag, hiány vagyok éppen,
összegabalyít a szálkás sorskerék,
erőtlenül nézem s eredményeképpen
néha felordítok : elég volt! Elég!
Én igaz maradtam. Tőlem mégis félnek.
Ennek ellenére, vagy tán épp ezért,
kiben vakon bíztam ,átadott a télnek,
jeges elfogadás egyszer csak elért.
Fellapozott album, benne az Egyetlen,
liliom virága , szára, gyökere,
aki féltve óvott lett velem kegyetlen,
fojtogat fásultság szívós kötele.
Mint béka víz alól ,bámulok az égre:
ezernyi spirálos Van-Gogh féle folt,
csalódtam, émelygek, most kimondom végre,
felettem Hypozott méhlepény a Hold.