minek a kérdés?

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 258

minek a kérdés?

minek a kérdés, ha készen a válasz,
üres falakra rajzol a fény,
roskatag lélek, ácsolt a támasz,
reszkető szívnek gyapjúmellény

tudatalatt az ösztönök vágya,
a kegyelemteljes végtelen lét,
nem válogathat farkasétvágya,
ha hinni akarja ígéretét

testetlen fényben elolvadt árnyék,
tükröződnek félelmeink,
tengelyében pörög a bárszék,
így kerül rá a barokkos smink

pásztorok népe, szép magyarázat,
térképpé lett az emberi út,
a megismerést áldozta érte,
állandó hosszal a vontatórúd

megszentelt borban megtévedt papnak
térdén fekszik a konklúzió,
teremtő Isten, itt bokabilincsben
a megbabonázott mennyei szó

kurzivált szavak a hajnal a ködben,
s térdepel már a bizonyosság,
jelképét látja minden kis szögben,
festett ablak: mért világosság

a túlvilágról érkezett könnyek,
üvegkupolából vigasztalás,
oltár és zsoltár, megszentelt könyvek,
az öröklétnek hős-magasztalás

gótikus csendben pajzs lesz a pátosz,
öntudatlanság megóv, ha kell,
odaszorít a védőrácsához,
megsimogat és lekicsinyell

megváltó szándék, hogy bűntudatunk van,
a banalitása tökéletes,
némi gőg van a bizonyosságban,
groteszk talán, de így hiteles

kereszt és lándzsa: szerepét játssza,
katartikus a következmény,
takaró alatt összegyűrt párna,
szörnyeket űz a zseblámpafény

teremtett világban teremtett Isten
itt nem olyan nagy baj a kételkedés,
s ha vizet pásztáz a járőrhajó, a mélyben
búvárruhában a reménykedés!