Írta: Nagy Antal Róbert
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 474
Minden
minden változik
kopik a fekete öltöny
nem találjuk az elveszett másodperceket
nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba
mégis az asztalon felejtjük a sört
a mi csizmánk is sáros
mindig tele van kínokkal káromkodással
a cefrének való vödör
apáink hibáit továbbvisszük
az általunk tönkretett folyóban
véresre dörzsöljük tenyerünk
és belevesznénk
de hátulról az életbe ránt
fiaink kacagása