Írta: Zajácz Edina
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 377
Minden egymásra hullik
Egymás tavaszára hullnak a záporok,
miként koporsófedelekre pereg
az ártatlan homok,
egymásra hullnak a csókok a szánkról,
ahogy pocsolyába érkeznek
a levelek a fákról,
simítás simítást takar,
mint tűnő lépteket
a félig látszó útkanyar,
egymás kapujára hullnak a percek,
ahogy az egyszerű beszédet
érti a gyermek,
egymásra hullnak ruháink az ágyon,
hogy minden kígyómarás
egyformán látsszon.
Lehajtott fejű angyalok
takarják az arcom.