Mikulásleső

Írta: Pődör György

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 259

---

---

MIKULÁSLESŐ

(Ikertestvérem, Miklós emlékére)

Ott élsz bennem, egyszervolt iker-felem,
hol csönddé öleli emléked a tél.
Te vagy, ki némán biztatsz, lelkem, ha fél,
és hiányod havazzák hideg szelek.

Múlt tükrében magammá ismertelek,
így lehetsz, ki velem mégis hazaér
onnét, ahol már lényegtelen a tér.
Szaloncukor a perc. Vak. Sikertelen.

Múlt a jelenben csak szarvasok nyoma.
Rudolf sincs sehol. Az idő mostoha.
Csak hangod vagyok egy tétova szóban,

és bólintasz, semmi gond: ez így jól van!
Mögém bújva megelőzött már utad,
hogy legyen, ki néha fentről rám mutat.