Mikor a böjti szelek
Írta: Vernyik László
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 338
Mikor a böjti szelek
Mikor a böjti szelek fújni kezdtek,
és kormot hurcolt magával egy felhő,
a réti virágok fellélegeztek,
s unalmában kizöldült az erdő.
A vadak patái úgy kopogtak,
átlyuggatva a csendnek hús falát!
A tolvajok tették dolgukat, loptak.
Én ücsörögve vártam a halált!
Nevedet ki nem mondhattam többet.
S láttam, a döbbenet felém csücsörít...
Elolvastam három vaskos könyvet,
hősük voltam, kit senki se bátorít!
Fogadkoztam, hogy eddig, s nem tovább!
Nem sírok, nem írok, nem olvasok.
Nem veszek levegőt, egy kesztyűbáb
röhögött rám, és éhes ordasok.
Préda lettem, s a szelek csak fújtak.
S betakart valami aura köd...
Estefelé az árnyékok nyúltak
és rám rakta kezét a közönyöd!
2018.07.07