Miért szeret Isten?
Írta: Papp Ákos
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 273
Miért szeret Isten?
A napköziben, amikor Mária néni megengedte, hogy a répafőzeléket ne egyem meg, mert annyira borzasztóan édes, biztosan Isten lágyította meg a szívét és változtatta át a szándékát. Innentől sejtettem, hogy szeret Isten. Igaz, ezelőtt is voltak erre utaló jelek, mert anyát adott, ő pedig nem vetett el, nevelgetett, mesélt is nekem, én meg homokból, vízből formáztam madarakat, hogy elrepüljenek. Aztán egyszer beszakadt alattam a Zagyva jege, de akkor sem hagyott ott, egy bácsi képében bukkant fel, de tudom, hogy Isten küldte őt értem. Az iskolapadban segített tanulni, és még a szomszéd néni mérnök lányát is támogatásomra küldte, hogy jobban megértsem a matekot. Hegedűt adott kezembe egyenesen apám kezéből. Aztán meg tollat és megtanította használni, hogy beszélgessek vele. No, persze én erről elfeledkeztem, mert minden más fontosabbá vált, de mégis éveken keresztül ott volt velem a kocsmapultnál, váltogatta formáját, nem is pontosan emlékszem hányféle alakban bukkant elő: hitelt adott, haza vezetett, verekedett, netán éjszaka ágyba bújt velem? Máskor meg angyalokat küldött, hogy amikor elesek, tenyerével fékezze az ütést és betört koponyámat összefoltozta, bokámat meg összerakja az orvosok keze által. Szeretett, amikor szenvedélyek rabja voltam és engedte, hogy mástól függjek, ne csak tőle, igaz azok is utána kóvályogtak velem együtt. Aztán szeretett, akkor is, amikor hazudtam neki. Vagy a boltban talán? Vagy főnökömnek valamelyik munkahelyemen? Ilyenkor csak elmosolyodott, vagy dühösen rám kiáltott, vagy páros lábbal billentett fenékbe. Szóval mindig velem volt, igaz én nem tudtam róla, mert úgy hittem, csak egy emberrel, mozdonnyal, vagy növénnyel találkozom, pedig ő volt az, nyilvánvaló. Egyszer a villamoson megszólított egy szemüveges fickó képében, mert látta, hogy mindenféle szerektől be vagyok állva és tehetetlenül kóválygok, saját lábaimban botlom, de már belátom, hogy akár egy tehén, egy orgonavirág is erősebb, mint én, mert az nem használ bódító szereket, nem dühöng és nem haragszik senkire. Ekkor ugyan még Isten eszembe sem jutott, de éreztem, mennyire tehetetlen és erőtlen vagyok egyedül. Azért szeret engem Isten, mert hibáim annyira tökéletesek és tökéletlenségem oly emberi, hogy félek miattuk, meg neheztelek magamra és másokra, miközben szeret és megkímél attól, hogy teológiai elemzést írjak róla, hiszen még magamat sem tudom definiálni, de pironkodva megvallhatom előtte magam. Szerintem Isten csak úgy szeret engem, minden különösebb ok nélkül.