Miért ne lehetne pettyes egy zsiráf?
Írta: Köves István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 301
Irvin D. Yalom
Miért ne lehetne pettyes egy zsiráf?
Befutott bostoni pszichiáter, „agykurkász”, nem író.
Könyve is esettanulmánynak indult, nem regénynek,
hanem az említett eset elég különös, fordulatos,
s csak szörnyűsége miatt nem mondjuk regényesnek.
Szépirodalommá csak fokozatosan nemesedő szöveg.
Miért ne lehetne pettyes egy zsiráf?
Venezuelai elrablása hívja felszínre barátjából, R. L. Brentből
a budapesti holokauszt után elfojtott emlékeit.
Robert kutató orvos, szívsebész, kék szeme élénk,
arca kubista ecsetért kiáltóan csupa éles szöglet,
hegyes orr, fül – amúgy pasziánszozó, hallgatag túlélő.
I. D. Y., aki széles nyakkendőket visel, és hallani sem akar
szögesdrótról, krematóriumfüstről, tántorgó csontvázakról
csíkos rongyokban, buldózer tolta hullahegyekről,
rettegve kíséri el barátját rémálmai lidércnyomásába, ahol
megszokott jelenet: valakit zongorahúron fölakasztanak
egy mennyezeti kampóra – s nem lelnek többé visszautat.
Megtapasztalja: ahhoz, hogy elevennek érezzék magukat,
az élet és a halál közötti leheletvékony membránon
kell függeszkedniük – vagy mindent lejegyezve újraélni.
Miért is ne lehetne akár pettyes egy zsiráf?
Csak éppen csíkjai miatt?