Írta: Papp Ákos
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 320
Miért írok verset?
És akkor félelmetes csend lett…
Hát papír után nyúltam
írtam egy verset.
Majd szobám meszelt falát írtam tele,
de nem volt elég, mást akartam, többet!
Hát írtam tovább.
Kocsmák ingatag asztalai,
pult, poharak jöttek,
de nem volt elég, nem lett könnyebb.
Ítélethirdetés közben
átírtam a Törvénykönyvet
és kielégületlen szavaim
kórházból, börtönből is kitörtek.
de ez sem volt elég!
Az égboltot is teleírtam,
betűim hullottak, záporoztak,
mint sűrű fekete könnyek,
de nem volt elég,
nem lett könnyebb.
Hát falhoz vágtam a tollat,
de nem volt jó így sem, nem lett könnyebb.
Vinnyogva ismét papír után nyúltam.
És akkor félelmetes csend lett…